GLORIETT

Egy ősi görög palota kertjében álló pavilon rikít a lenyugvó napkorong rózsaszínes árnyalataiban. Középen egy, az alkonyati fényben fürdőző szobor álldogál magányosan. Talán csak arra vár, hogy közelebb lépjünk. Amint ezt megtesszük, élő, ám mégis mozdulatlan látvány fogad; csak a szobrot fentről legyezgető könnyezőpálma levelei rezzennek meg olykor. A bámulatos összkép valósággal kiragad minket a tér és az idő valóságából. Míg lelkünk desszertként lakmározik a krémes színvilágból, egyszersmind sötétebb, bordóbb árnyalatok lépnek fel a horizont színpadán. Fellépésük után a világosabb színeket táncra hívják, hogy eszméletlen keringőt járjanak szemeink előtt. A színek táncra perdülnek, melyre a pálmalevelek lágy ritmusa veri a taktust, mi pedig csak mozdulatlanul ámulunk – akár a szobor.