„Az ember vágyik arra, hogy évezrednyi gyötrelmek, lemondások és fulladozások árán tengermélyi lénnyé váljon. Amikor ez beteljesedik, és csakis akkor, egy ennél is ősibb, erőteljesebb vággyal találkozik, a Nap középpontjában való létezés vágyával. Az emberek meghalnak, de az emberi vágyak nem halnak meg, az ember útja nem hal meg. De hogyan lehet eljutni a tengerek mélyéről fel, a Nap belsejébe, és hogyan tovább a Nap kihűlése után?” /Györgyi Csaba: Út/