„Esteledik vagy hajnalodik.
Egyetlen nyugodt, hosszú lélegzetvétel a mindenség, amelyet csupán a gondolataim szakaszolnak és elevenítenek. Olyan, mintha semmi sem élne, ha én nem akarnám.
Nyugtalanít, hogy nem tudom, hol vagyok. Felnézek a csillagokba, közben egészen megnyugszom a növények illatától, és a természet testének halk roppanásaitól. (…)
Esteledik vagy hajnalodik? Ki tudja? Majd az idő eldönti.” /Györgyi Csaba: Est Hajnal (részlet)/