„Túl függőleges földrészek tartószerkezetein, túl vadvirágos lépcsők elfelejtett történetein és minden befejezetlenségen, ott egy szoba, ahol a nem emlékezőnek, a csak álmokon keresztül haladónak, a mindig mindenhonnan mindenhová megérkezőnek kellene a valósággal néha-néha érintkeznie.” /Györgyi Csaba: Szoba/