„Az éveket élt bánya felé félreeső út vezetett. Szélén a fák nem maguk miatt, hanem a napszakoktól független sötétség miatt nem látszottak, hiszen nemcsak éjjel lehet sötét. Az út vonala egyszer megakadt, de nem a világ közepén, talán nem is a végén, csak valahol fenn.” /Györgyi Csaba: Dehogyis végtelen/