„Megérkeztek, majd valami régi engedély alapján létrehoztak egy telepet. Nem, nem ott vannak, hanem egy kicsit hátrébb, ahová eddig még sohasem néztél. Olyanok is lehetnének, mint mi, de azt hiszem, akkor sem lenne könnyebb megérteni, hogy miért is jöttek le ide. Számunkra azonban azt a legnehezebb elfogadni velük kapcsolatban, hogy előbb hagytak itt bennünket, mint ahogy megérkeztek. Nincs kézfogás, nincs egymásra nézés, nincsen semmi, csak állunk egymás mellett, és méricskéljük a nem birtokolható tágulás vénné égett mérhetetlenségét.” /Györgyi Csaba: Ők és ők/