Ezt a keskeny földszorost, amely Észak- és Dél-Amerikát köti össze, két nagy víztömeg öleli körbe: északról a Karib-tenger, délről pedig a Csendes-óceán. De nem tudhatja ezt a spanyol konkvisztádor, Vasco Núñez de Balboa. Százkilencven fős legénysége sem tud többet, csak hűségesen követik urukat, Balboát. Előttük a panamai dzsungel, mögöttük a Karib-tenger spanyol hatóságai, akik egy korábbi ügy miatt üldözőbe vették a hódítókat. Csak egy lehetőség maradt; megtalálni az aranyban gazdag Perut, mely csak indiánmesékből ismeretes. Már több, mint háromhete pionírként törik az utat az ismeretlen őserdőkben, mikor egy hegytetőre érnek fel. Balboa ekkor pillantja meg a végtelenségbe nyúló víztömeget; a Csendes-óceánt. Azelőtt európai ember még nem látta ezt a felfoghatatlanul hatalmas óceánt. S ott áll ez az alig kétszáz fő, meredten, lenyűgözve néznek körbe. A horizont a távolban eggyé olvad az óceán vizével, míg körülöttük mesésebbnél mesésebb növények integetnek óriási leveleikkel. Ez Panama, két tenger és két földrész találkozása. Az esőerdő egzotikus szépségét és hangulatát a PANAMA nevű tapétánkkal igyekszünk visszaadni.