„Az energia közülünk való ősének
egyszer az jutott az eszébe, hogy
milyen jó annak, aki nincsen, ezért
előbb ős senki lett, utóbb ős semmi,
majd tiszta energia, maradék nélküli.
A világ lett a maradék, s az is marad,
de valamikor régen estém estéd lett,
s világunk azóta egy irányban halad.
A tiszta energia ura végül is ki legyen?
Ősök ősei, örök te, örök én, mi ketten!”
/Györgyi Csaba: A ma keletkezése/